Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

93 kedő móczokra rohantak, s borzasztó ugatás közt körülfogták azokat. Buksi uram az oláhoknak tiszteletlen magaviseletük miatt dult fúlt mérgében; Mihók a dulakodó oláhokat igyezett szétválasztani, kik most egymás hajába kapva, birkóztak a kutyák közt. Mig a részeg oláhok egymás üstökét minden kimélet nélkül czibálgaták, Buksi uram és Mihók feleségei sikoltoztak; csak az öreg kocsmárosné nem jött ki phlegmájából s nyugodtan kezde vetkeződni vendégei borzadalmára s aztán ágyába dunyhái közé bujt. Bizonyára ily jelenet mindennapi volt előtte. Most az egyik mócz felkapta a tölgyfából készült ólomnehéz padot, mely a fal mellett állott, s oly erővel sujtá egyik ellenének fejéhez, hogy az tüstént ájultan rogyott a földre. A harmadik ez alatt, egy rövid kést vont elő tüszőjéből s még mielőtt az első a paddal reá csapást mérhetett volna, hirtelen hozzá ugorván, őt torkon ragadta, s bicskáját ellenének arczába szúrta, ugy hogy perez alatt elfutá arczát a vér. Buksi uram e vérengzés szemléleténél, bár mily különös ember volt is a maga nemében, s habár czéljaihoz nem mindig oda illő eszközöket használt is fel, az embertelen oláhok ellen méltó haragra lobbant. Az oláhok vadállatiassága több volt reá nézve, mintsem azt eltűrhette volna; hírtelen előragadta buzogányát, mely szinte a megy szinti díszruhával együtt egy időből származott, s azzal oly hatalmasan kezdé döngetni a késelő oláh hátát, hogy az fájdalmas ordítás közt kirohant a korcsmából. De a másik oláhvali ebbeli kísérlete nem ugy sült ki, mint ő azt óliajtá. Ugyanis midőn a szóban levőnek vállához dörzsölé buzogányát, ez sokkal erősebb testalkatú lévén, a mint a buzogányt hátán érezte, nem vette nyakába az ajtót, miként az első, hanem Buksi uramra rontott s öklével olyat csapott annak fejére, hogy szegény Buksi uram a földre terült, — ekkor az oláh, ellenének mellére térdelt s néhányszor erősen megrázta őt. Ezen erőszakos rázás, nem hogy ártalmára lett volna az ájuláshoz közel lévő Buksi uramnak, sőt inkább hasz-