Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

88 E közben tömérdek nép tódult össze a templom körül, megtudakozandó, hogy hát hol van a veszély. Mihók minden kérdésre azzal válaszolt, hogy uránál borzasztó eset adta magát elő, azonban már minden bajnak vége, s hogy már nincs többé szükség az ő segitségükre, azért hát inkább térnének szép csendesen ismét nyugalomra, valóban mindenki álmosan haza kotródott. Mihók pedig elérte azt, a mit akart; az ő számitása ugyanis oda irányult, hogy úrnőjében nagy vész sejtelmét gerjessze, s hogy ha kisül a való, ily csekélységre a sejtett veszélylyel szemben rá sem fog hederiteni. Miután Mihók felhagyott a harangozással, urához sietett, s tudtára adá, hogy most már itt az idő, hogy ő is kérjen ő érette, különben nagyon kikap úrnőjétől. A háziasszony midőn vélé, hogy a vihar már elvonult, visszatért a házba. Buksi uram rögtön mint Ígérte, csakugyan kieszközlé hű inasa számára a bocsánatot, — mig ő maga egy téli kucsmával ajáudékozá meg őt hű szolgálatáért. yM égre megjött a nagy nap, melyen Buksi uram ősi kastélyát egész házi személyzetével együtt odahagyandó s messze földre nagy rengetegek közé indulandó volt.