Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

82 Fegyverem, mint mondám, oldalam mellett a földön feküdt. A róka a fegyveren, semmi rosszat nem gyanitva átlépett, lompos farkával azonban a felhúzott sárkányban megakadt, s én e perczbeu a sárkán) t megrántám, melynek következtében a bozontos fark még szorosabban oda lőn szorítva. Meg volt tehát csipve a róka farkánál fogva. De én nem tartám elég erősen a puskát, s a róka érezve, hogy kelepczébe került, egy nagy ugrást tőn s a fegyvert kiszakitá kezemből s azt magával hurczolá a sűrű nád közé. Magamon kivül voltam e kaland miatt, s roszkedvüleg indultam haza. Puskámat pedig sohasem találtam többé meg. „Látja tehát gróf ur, végzé Buksi uram elbeszélését, hogy vadászati módomat keserű tapasztalásból meritém, s azért kelle nekünk oly zajt csapnunk, nehogy másodszor is ily csúfság történhessék velünk." A gróf jóizíien nevetett a különös vadászati kalandon, jóllehet nem volt Ínyére az iszappal bemázolt nedves öltözet. E közben hazaértek. A háziasszony a grófot ily állapotban látva, borzasztó szemrehányásokat tett e miatt férjének, mert jól tudá, hogy annak csak Buksi uram volt az oka. De Buksi uram érzéketlen maradt neje dorgálásai iránt, s oly közönyösséggel hallgatá azokat, mintha nem is őt illették volna. — Egyszerre felugrott székéről s hálószobájába rohant, honnan pár perez múlva egy csomag öltözettel tért ismét sietve vissza. „Gróf úr számára hoztam e tiszta és száraz ruhákat," mondá Buksi uram, — tessék felölteni! A gróf a ruházatra pillantva, elhatárzá inkább iszapos öltözékében maradni, mint Buksi uramét magára venni, s határozottan visszautasitá a háziúr ajánlatát. Azonban Buksi uram nem tágított, s a gróf tiltakozásai daczára, saját kezével kezdé vendégét vetkőztetni; mit látván a gróf, jobbnak vélte, ha enged Buksi uram kivánságának. — Ugyanazért mindketten a szomszéd szobába mentek, hol aztán a gróf nedves ruházatját a száraz öltözékkel felcserélte.