Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

78 Még a szivszurásnak is nyomára jött Mihók, — mert azon helyen, hol a szivszurást érezte Buksi uram, jelentéktelen karczolás volt látható, melyet Mihók az egér karmaitól eredetinek állított. Most látta csak be Buksi uram, hogy mennyit tesz a képzelődés. Ekkép kibrándulva, ismét a fal felé fordult és elaludt, s már magosan állott a nap, midőn felébredett. Hetek folytak az óta az enyészet tengerébe, s Buksi uramra nézve oly hosszúnak tetszett egy egy hét, akár egy esztendő. Egy szép reggel még ágyában nyújtózkodók, a mint egyszerre Mihók ugrott a szobába azon örvendetes hirrel, hogy a gróf épen az udvarba hajtott. „Vezesd a vendég szobába" viszonzá Buksi uram, ész nélkül kiugorva ágyából, „s mondd nőmnek, hogy illendően fogadja őt." Mihók sietett ura parancsait teljesíteni. A házi asszony nagy örömmel fogadta a grófot, a szobába vezeté s mire Buksi uram felöltözködött, a reggeli is készen várt reájuk. Buksi uram legelső kérdése is az volt, hogy lett-e már eredménye a gróf közbenjárásának a főerdészi állomás elnyerése végett. A gróf felelet helyett egy levélalakulag összehajtott iratot vőn ki zsebéből s azt Buksi uramnak nyujtá. Buksi uram lázas sebességgel bontá fel a levelet, s fenszóval kezdé olvasni : Pókaházi Buksi Habakuk urnák ! Ezennel kinevezem önt z. . . . kerületi főerdésznek, s egy úttal oda utasítom, hogy hivatalát jövő hó elején mindenesetre megkezdje. Kolozsvárott. N. N., kincstári igazgató. Nem kellett több Buksi uramnak sem, eszeveszetten rohant a grófhoz s annak nyakába borult. A gróf e heves örömnyilvánulásra nem lévén elkészülve, a mint az örvendő hájtömeg belé csimpaszkodék, elveszté az egyensúlyt, székestől együtt felborult, s Buksi uramat magával a földre ráníá. A házi asszony magánkívül volt férje ügyetlensége