Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

71 nagy ég!! Ez mosolygva tekinte reá, s ily szókkal szólitotta meg a nyárfaként remegő Buksit. „Ugyan hol érte a sörét azt a szegény szalonkát? Nagyon hirtelen vágódott a földhöz s nekem ugy tetszett, mintha valamivel tarkább lett volna a rendes szalonkáknál?!" Buksi uram zavarában nem tudott mit felelni. Végre mégis nehogy hosszasb hallgatása elárulja baklövését, rekedt hangon így válaszolt: „Valóban ezeu madár tarkább a szalonkáknál, de ezt itt lábaim előtt megfagyva találtam. A szalonka messzebb esett le s még nem találtam fel." „Igaza vau, viszonzá amaz, hogy a mit a földről felemelt nem szalonka, hanem büdös banka. Azon állítása azonban, hogy a büdös banka fagyva volt s a szalonka pedig odább esett a földre, az nem igaz. Jól láttam én, hogy büdös bankára lőtt, hisz egyetlen szalonka sem jött még eddig reánk." Buksi uram adós maradt a felelettel, azonban pár lépést tett előre, szemeit össze-vissza jártatva maga körül színlelvén, mintha csakugyan a szalonkát keresné. E perczben megdördült a gróf fegyvere, s egy szalonka holtan hullott alá a folyóba. Buksi uram ezt látva, egy gondolat villant át agyán. E gondolat szabaditója leeudhete az ő vadászati dicsőségének, s késedelem nélkül tervének létesítéséhez fogott. Ugyanis a patak sekélynek látszék; s ha ő a szalonkát kézre keriti, akkor övé a győzelem, mert az esetben bátran mondhatja majd, hogy a szalonkát ő lőtte, és szomszédja valótlan állítását a corpus delicti előmutatása által fényesen megczáfolandhatja. így okoskodék Buksi uram, s hirtelen a magas parton leereszkedvén lehuzá csizmáit és harisnyáit, nadrágját térdig feltűrte, s a patak szélére állván, várta mikor fogják a hullámok a gróf által elejtett szalonkát, előtte elvinni. Nem sokára egy barna madárka holt testét vélé a viz hátán ringani. Figyelemmel megvizsgálván azt, nem kétkedék, hogy az, az óhajtva várt szalonka hullája. — A madár épen a patak közepén úszott, s mint hogy ő a folyó széléről kezével el nem érhette, s a viz pedig igen sekély-