Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

66 mét, hogy rendeltetési helyére egy órával előbb érkezett mindenkor. „Föltéve hogy te az a hires generális volnál is, ilyen módon szekérre ülni nem válnék javadra, mert hisz még meg sem vagy mosakodva és fésülve, — azután még nem is reggeliztél, — adá feleletül a háziasszony. „Csak látszik hogy a nő okosabb a férjnél, és azért neked engedelmeskedem, hizelkedék Buksi uram. — Ugy hát Mihók, szólt ő inasához fordulva, ki ezen érdekes párbeszédnek szinte hallgatója vala, csak két óra múlva fogjon be a kocsis." Buksi uram szalonka vadászatra készül. Két óra elteltével a porlepte hintó az ajtó előtt állt már; a sovány táltosok tüsszögés és kapálozás helyett, lomhán aláhorgasztott fővel várakoztak, mialatt Buksi uram ismét belebujt régi megyszin disz öltözékébe. De alig lehete felösmerni az ősi kabátot. — Az ódonság phönixként ifjan kelt ki hamvaiból. Az egykori durva öltések, melyek Mihók ügyes kezének művészetét hirdeték, divatos zsinorzattal valának elfedve; — a zsirfoltok eltávoztak; egyetlen kivető s oda nem illő dolog nem vala azon található. — Es ki vitte véghez ezen csodaszert! átalakulást ? A szives olvasó ujjal fog a háziasszonyra mutatni, — s ha ezt tette csakugyan eltalálta. Mert valóban Buksi uram neje volt az, ki az elkopott diszöltönyt kifordította, megvarta, kizsinorozta, szóval ujjá varázsolta. A szép ruha által a tulajdonos is nyeit, maga Mihók alig ismerte fel urát, oly annyira tetszetős átváltozáson ment át Buksi uram; ő valóban joggal mondhatta magáról, hogy ő egy azok közül, kiknek szerencsét hozott a házasság, — s kik megtalálták azt, mit kerestek. Már kocsiba akart ülni Buksi uram, s a szorgos háziasszony, még mindig férje körül forgott és sürgölődött; egyik kezében tűt és czérnát, másikban egy ruhakefét tartván, hogy a férjén eddig észre nem vett hibákat kiigazítsa s a még létezhető foltokat eltávolítsa, és talált