Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

II. RÉSZ. A jó tanács. mézes hetek csakhamar elmultak, s Buksi uram most azon toré nagy fejét, hogy miként térhetne ismét előbbi életmódjához vissza. De bármint tördelé is vastagkoponyáját, egyetlen jóra való ötletet sem tudott abból kicsalni. Megtehette volna ugyan, hogy szobáinak falait fakó szinű ó szárnyakkal és avas szagú bőrökkel, melyek házasléte óta a lomtárban penészben sinlődtek, ismét beaggassa; azonban ő többre becsülte még jelenben a házibékét, hogysem azt régi szeszélyeinek isméti életbe léptetése által felzavarja. Igen Buksi uram nem kivánta neje haragját magára vonni. Váljon kedves élettársa iránti tisztelet vagy félelem volt az, mely a benne lappangó tiiz kitörését akadályozá, ő maga sem volt képes arról magának számot adni. — Rend és tisztaságot szerető nejének közelében nem merészkedék, annak a háztartás körül nagyon is szigorú elveivel ellenkező nézeteknek hódolni; de annál nagyobb volt a veszély álmaiban, vagy azon éber óráiban, melyeket pipázó szobájába viszszavonulva egyedül töltött el; mert ilyenkor csábitó kisér-