Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

43 lám sebességgel egyik fiilét 1 eszelvén mielőtt még ideje lett volna ellenállni a fegyvert kiragadtam kezeiből. „Ekkor a többihez fordulva, mint egy bőszült vad orditám „a ki egy lépést mer előre tenni, vagy kezét el­lenem emelui, az rögtön szörnyet hal. A gyáva nép meg­igézve állott villámokat szóró tekintetem alatt; esküvel igérék, hogy soha sem fognak utánnam szaglálódni, ha bántatlanul elvonulni engedem őket, És oly gyorsan eltakarodtak, mintha a tatár lett volna nyomaikban. De gyalázatos tett volt mindenesetre tőlök, hogy en­gem, ki senkinek még nem ártottam, vagy kárt nem tet­tem, éppen akkor támadtak meg midőn különben is ve­szélyben forogtam; holott a minap egy ily vérebet a ha­láltorkából szabadítottam ki, a mint tudnillik az erdőben kóborolt egy szikláról alá csúszván lába kificzamodott. É11 őt nem tekintve hogy ellenségem, vállamra emelém, s a legközelebbi faluig mindig hátamon vive e nagy terhet vittem, és a falu szélén letettem. Mindenekelőtt azonban, sérült lábát egy hegyi patak tiszta vizében megmosván gyógyitó füvekkel beborogatám, és midőn bucsut vevék tőle tudtára adtam, hogy én Rolán az erdei rém vagyok. És ime a helyett, hogy társuk megszabadításáért e gaz vérebek háladatosak lennének, rút hálátlansággal fize­tik vissza a jó tettet. Rolán befejezve szavait, én nem feleltem semmit el­beszélésére, de hogy szóról szóra igazat mondott, arról erősen meg valék győződve, mert minden ember ugy is­merte Rolánt, mint igazságszerető bátor és nagylelkű férfiút. Már több mint négy órányi út volt a hátunk megett, a midőn egy magas szikla csúcsra érve, megállapodtunk. E szikla csúcsnak keleti oldala meredeken, mint egy fal, nvult egy mély völgybe alá, és apró cserjékkel volt benő­ve, melyeken csicsergő madárkák repdestek. Megvallom, hogy alig mertem a szikláról a völgybe tekinteni, oly szédítő mélyen feküdt az alattunk. Rolán most egy bokorból kötelet vont elő, s azt egy magasan kiálló hegyes sziklához kötözé e szók kísé­retében; Nosza rajta jó uram ha van bátorsága, szaporán

Next

/
Oldalképek
Tartalom