Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

26 Ismeretlen számú sonka szeletek hihetetlen gyorsasággal vándoroltak Buksi uram gyomrába a már elnyelt két terjedelmes pohár kávé után, s befejezésül zamatos ménesivel zárta be a reggeli menetrendét. A reggeli után az inas jelenté, hogy a gróffal egy ember igen sürgős ügyben kívánna beszélni. „Ereszdd be őt!" parancsolá a gróf. Erre egy kerek képű, bazsa rózsa piros, korom fekete és göndör hajú, középtermetű örmény kalmár csúszott be mély hajlongások közt a terembe. „Ólás szolgája, nogságos Oram ! Özör bocsánat kérek a miért háboritgatok!" mondá a jövevény, miközben a szobában jelenlévőknek, még Buksi uramnak is kezet csókolt. „Jó napot Koszta!" szólt a gróf vidáman a kalmárnak vállát veregetve „hát mi jó hírt hoz?" „Juh hírt bizony nem hozok hanem roszot, nogságos oram!" válaszolá a kérdezett igen szomorú arcz kifejezéssel. „Beszélje el nekünk azt a rosz liirt Koszta!" vígasztala a gróf, „talán még segíthetünk a baján." „Emlékezni fog nogságos uram" kezdé a kalmár „hogy nekem tetszet engednyi, hog az birkaknak, szabad az rítbe kimennyi aznogságos Oraméba. I)e a csüsz mondta, hog ne lásson egyet sem kutyát mert a mikor latja, mindjárt agyonüti. Én tehát soha sem vittem kutyát az birkaknak hog őrizzenek. Hog tegnap az birkák az erdő alatt legeltek, és egy kutya sem vigyazta reájok, egyszerre kit nagy forkas jiitt ki az erdőbul, megragadta kit nagy birkaknak az nyakán és az erdőbe hurczolta Az jóhasz kiabalta, larmazta és bottal kurgatta, hajh maikésőnek vala, mert az farkas az birkakat megfujtotta. Hog nem hiszi nogságos oram, elhoztam az két birkaknak bűrit, ott vannak az odvarban." Ezeket mondva a kalmár, két nagy könycsepp hullott le szemeiből. „Ne busuljon ezért Koszta," válaszolá a gróf, a két juh árát megtérítem én magának, ezentúl pedig megengedem, hogy a birkák mellett kutyákat tarthasson." A kalmár ismét sorban kezet csókolva mély hajlongások között eltávozott.