Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

23 vidámság nem kellemes benyomást tenne a kéménybeli vendégre. Már mintegy öt perez óta lógtak a lábak s az utánok következő test rész pedig, még mindig nem szállván lejebb, — az eszes gróf rögtön átlátá ezen késedelemnek okát, s mondá inasának, hogy a létra alaku lépcsőzetet, mely a földön hevert, s melyet valószínűleg Buksi uram felmászása közben alá taszított, a lefüggő lábak talpai alá helyezze. Csakugyan mihelyt a lábak szilárd talapot éreztek, azonnal mutatkozott a domború gyomor is, s nem sokára a széles mell, melyet az ősi megyszin atilla diszite, melynek háta és oldalfüggönyei azonban rutul be voltak korommal barnítva, mennyiben a helyzet természeténél fogva azon test részek legtöbbször jöttek érintkezésbe a kémény falaival. A nyak után közvetlenül a fő tíint elő, egy hegyes ezukor süveg alaku medvebőr kucsmával befedve, de báláz arcz a gyertya világ felé volt fordulva, annak vonásait még sem lebete megismerni, miután egy hónap lefolyása alatt nem mosakodott kéményseprő nem nézhetett ki feketébben, mint Buksi uram. — Legutoljára a kezek következtek, melyekkel a kémény párkányzatába fogodzott. Most már az egész test a lépcsőzeten volt, s Buksi uram a gróf biztatása mellett némileg bátrabban haladt alá a magasból, s még egy pár lépést téve, a földön volt az őt környező társaság kellő közepében. „Isten hozta, kedves barátom uram! kiáltá most örvendező hangon a gróf, „már megijedtünk, hogy elveszett.— Kedvesim," szóla eközben övéihez fordulva „ez Buksi uram, kiről már annyi szépet és nagyszerűt hallottatok." Buksi uram össze vissza hajlongott, s a hölgyeknek kezeit az ő kezei közé ragadván, mély tisztelete jeléül megcsókolá, mit azonban a legszeretetre méltóbb ellenállás nyilatkozata mellett sem voltak képesek megakadályozni, s mindegyiknek keze Buksi uram érintésétől feketére lőn mázolva. „Menjünk az étterembe tudom, hogy barátom uram egész napi utazása folytán megéhezett, és megszomjazott," mondá a házi ur vendégéhez fordulva, s azután pedig a nőkhöz e szavakat intézé: „holnap reggelinél majd ismét