Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

20 „Bárki légyen az ur, kiáltá ő mérgesen, parancsolom, hogy szálljon le szekeréről, s a faluházához kövessen!" „En nemes ember létemre kendet a parasztok biróját a faluházához kövessem ?" kiáltá Buksi uram, „még egyszer mondom, hogy eltakarodjék, mert ellenkező esetben a vármegye házánál keserűen meg fog lakolni szemtelen magaviselete miatt." E zaj sok embert csődített a kocsihoz, s a gyülevész nép a biró részére állván, zajosan kezdé követelni, hogy Buksi uram a falu házához vitessék. Buksi uram nem akarván a kocsiból kiszállni, egynéhány bundájánál fogva kezdé őt ránczigálni s rövidebb idő alatt, mint Buksi uram hitte volna, ellenszegülése daczára földön érezte magát. E perczben az urasági tisztartó lámpával kezében lépett a tömeg közzé, s a zaj oka felől kérdezősködék. A tisztartó a gyertyavilág fényénél a kocsiba tekintvén, s abban senkit sem látván, bámulva felkiáltott. „Hiszen itt senki sincs, hát kivel veszekednek kendtek?" Csakugyan Buksi uram sem a kocsiban, sem a kocsin kivül nem vala látható; mindnyájan elbámultak, miután még az aligelmult pillanatban jelen volt, s most, mint ha a föld elnyelte volna, oly hirtelen eltűnt. Lámpával megnézték jól a kocsit, hogy nem vonta-e meg a kocsi alján magát, Összevissza forgattak mindent, keresték a kocsi alatt, a tetején, de még csak nyomai sem látszottak. Ekkor fedezték fel az inast Mihókot, ki nem messze egy jegenye fa mellett volt elrejtőzködve. Őt vonta kérdőre a tisztartó, hogy hol az ura ; azonban Mihók sem tudott felőle semmit. Most tudakozódék a tisztartó az inastól, hogy honnan valók és mi járatban vannak, s miután Mihók elbeszélé, hogy Buksi uram mint vendég jött az urasághoz, de valamely váratlan és előtte ismeretlen körülmény közbejötte miatt visszatérésre határozta el magát, — a tisztartó azonnal több lámpát hozatott, s mindenütt keresték Buksi uramat, de eredmény nélkül. Látván, hogy minden keresés hasztalan, felhagyott vele a tisztartó, s Mihóknak raondá, hogy hajtasson az ő udvarába s ura holmiját a szobába vigye. — Ezzel a nép is csendben szétoszolt.