Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

159 „Lehetetlen, lehetetlen" mondá az igazgató fejcsóválva, „önnek tudnia kell, hogy hová ment az erdőmester. Igen, igen, én most kezdek emlékezni, hogy ön sokáig beszélgetett vele titokban, sőt még azt is jól hallottam, midőn Buksi uram a szarvas hegyet emlité." A főerdészi segéd az első pillanatban, látva, hogy beszélgetése Buksi urammal több fülekre talált, nagy zavarba jött, s néhány érthetlen szót mekegett mentségére. Mit mond? rivalgott Macskaveczre az igazgató szigorúan. A főerdészi segéd igen nagy zavarban volt. Végre sikerült neki mégis, magát a hinárból kirántani. „Ezerszer bocsánatot kérek" kezdé ő most könyörgő hangon, „hogy mindeddig elhallgattam a valót. — Buksi uram megtudván, hogy itt a közelben egy medve tartózkodik, vette fegyverét s egészen egyedül kiment azt meglesni, szivemre kötvén, hogy e felől senkinek ne szóljak. Én megígértem, hogy elmenetelét titokban fogom tartani, de látva a háziasszony nagy szomorúságát, kötelességem, őt az ügyek állásáról értesíteni." „Rendeljen össze főerdészi segéd ur azonnal néhány embert kérem igen szépen" esedezék most a háziasszony, én utána akarok menni. „Ne fárassza magát, asszonyom" mondá a főerdészi segéd, Buksi uramnak rövid idő alatt itthon kell lennie." „Dehogy," vága közbe az igazgató, — már régen itthon kellene lennie. — Csak rögtön rendeljen ide néhány embert; én magam is kiakarok menni." A főerdészi segéd, bár nem látszék ínyére lenni e parancsolat, szótlanul távozott. „Ez egész dolog nem tetszik nekem" mondá halkan a gróf az igazgatónak. „Vette észre ön a főerdészi segéd zavarát ? „Igen ! feleié a kérdezett, nekem is feltűnt az; egyébiránt, reménylem, rájövünk még az igazságra." Mihók eközben több fegyvert hozott ki. Néhány perez múlva a főerdészi segéd is visszatért több erdőcsősz kíséretében. „Most hát rögtön induljunk! mondá a gróf. — Sietnünk kell, mert amott a láthatáron, fergeteget Játok közelegni."