Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

153 Mielőtt elindultak volna, Buksi uram Mihók után kezdett ordítozni. A főerdészi segéd meghökkent, midőn előbbi oly rémletes orditásban tört ki, ugyanazért ingerülten karjánál megragadva, csitítani kezdé őt. „Az Istenért, mit csinál erdőmester uram, hiszen igy elárulja magát s pedig csak imént kért engem arra, hogy az egész dolgot a legmélyebb titokban tartsam." „Ne féljen barátom, tudom én mit müvelek," mondá Buksi uram nevetve. Csak az a kópé jönne már, mert nem férek meg bőrömben." Mihók a kiáltozásra végre megjelent. Miután az ő tiszte volt a poharakat megtölteni, nem feledkezett meg magáról sem, s a mi a palaczkokban hátra maradt, azt mind ő itta ki. Dicséretére legyen mondva, miudegyik üvegből jutott neki valami, s igy nem csoda, hogy a midőn Buksi uram szózatára elő vánszorgott, alig tudta, hogy kivel beszél. „Te Mihók te nagyon pislogsz, mit csináltál hé? kérdé a háziúr derült kedélylyel hű inasától. „A gyertyafény elvakította szemeimet" liebegé Mihók, miközben lábaival az egyensúlyt fentartani törekedett. „Képzelem, honnan jött azon fény, te öreg kópé," válaszolá Buksi uram. „No de mindegy, most ügyelj arra a mit mondandok." „Ertem tekintetes uram! feleié az inas s azzal menni készült. „Hová akarsz menni? kiáltá Buksi uram, „hiszen még nem mondtam semmit." „Igaz biz a!" mondá az inas, ingó lábait nyugvásra kényszerítve. „Te Mihók, kezdé a háziúr, én nekem az irodában van egy kis dolgom, vigyázz tehát vendégeimre, hogy boruk ki ne fogyjon a pohárból. — Értetted? En mindjárt visszatérek." „Jól van ténsuram," adá feleletül az inas, csak tessék nyugodtan dolga után látni." Ezt mondva egyenetlen léptekkel kibotorkált a szobából„Most, hát menjünk édes barátom" mondá Buksi uram a főerdészi segéd felé fordulva. „Égek a vágytól azon medvével szembe szállani."