Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

Buksi uram fogságban." társaság a főerdészi lakiban még javában mulatott, midőn az ajtó megnyílt s a főerdészi segéd mézes mosolylyal a szobába lépett. Buksi uram őt megpillantva , barátságosan közeiedék feléje s jókedvűen kérdé. „Ugyan hol volt oly sokáig collega ? a champagneres üvegek sajnálkoztak eltávozása miatt." E szavaknál karon fogta őt s az asztalhoz vezeté, melyen még egy néhány pezsgős palaczk állott. „Adja ide poharát collega, hadd töltsem meg, aztán koczintsunk egyet." A főerdészi segéd szó nélkül tartá a poharat az üveg szája elé s miután az megtelt a habzó nedvvel, koczintásra emelé azt s a legnyájasabb arczkifejezéssel mondá. „Az Isten sokáig éltesse a mi kedves erdőmesterünket drága családjával együtt." „Collega urat is" kiálta közbe Buksi uram, mi közben szemeiből az öröm könnyűi csordultak ki. -— „Jöjjön ide szivemre kedves barátom s vessük a feledés fátyolát a multakra."