Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

10 fordított Buksi uram az utóbbi időben. Haját miuden reggel és este fodrokba szedeté Mihók által, ki fodrozó vas hiányában, egy rozsdás fogóval hajtá végre műtételét. — Díszruháját többször felölté magára, mely alkalmakkor az inasnak szemlét kelle felette tartania, hogy nincs-e azon még valami foltozni való. Még az inasi egyen ruháról sem feledkezék meg Buksi uram, miután Mihók veres frakkjának két könyökén képződött ablak nyilásokat bevarratá, s a hiányzó gombokat ujakkal pótol tatá. — E különféle foglalkozás még nem liozá ki sodrából a jó Mihókot; azonban midőn a kutyákra került a sor, melyeket egytől egyig sárgára kelle festenie, türelmének fonala hajszál finomságuvá vékonyult, s csaknem ketté szakadt — Altalános volt a zűrzavar e műtét alatt a házban; mert a kutyák éppen nem akartak a festő pamacs alá állani. — Ordítottak, ugattak, s ha valamelyik kiszabadult Mihók kezei közül, egyenesen a szobákba rohant s ott minden bútort bemázolt. Még Buksi uramnak is kijutott osztályrésze, miután kedvencz uszkárja, befestve, a hálószobába menekült, s kedves gazdájának arczára, ki éppen délutáni álmát alvá, feküdt. Buksi uram ez idegen elem érintésénél ijjedteu ugrott ki ágyából; azonban már késő vala, mert orra, szeme, szája festékkel volt megtelve, valamint hajfürtjei, arcza, bajusza és szakálla teljesen bemázolva. — Még fokozta rémültségét, hogy szemeivel a festék miatt nem láthatott; kezdetben azt hivén, hogy elveszté szeme világát, kétségbeesett hangon kezde kiabálni segítségért, — s őrülten futkosott a szobában körül, kezeivel szünet nélkül hadonázván, melynek természetes következménye az lőn, hogy néhányszor a falhoz ütötte kezeit, s végre egy székben megbotolván, hanyatt homlok a földre zuhaut. Mihók, ki az udvarban egy vizsla befestésével volt elfoglalva , hallván urának segitségkiáltozásait , rögtön félbeszakasztá munkáját, s a festő pamaescsal kezében rohant a szobába, melyben Buksi uram nyöszörögve hevert a földön. Urát ily helyzetben látván, ámbár annak szomorú nyögése szánalomra iiiditá, Mihók a nevetést még sem birta magában elfojtani, s akarata ellenére hangos hahotára fakadt. Buksi uram inasának ezen gyöngédtelen magaviselete folytán megfeledkezvén fájdalmairól,