Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

132 E perczben érkezett meg az ebek kíséretében Mihók is sajátságos öltözetében, hogy urának azon szokatlan szerencséért, melylyel az imént vadászott, gratuláljon. Az urak nem tudták elnyomni a nevetést s hangos hahotára kelle fakadniok, midőn Mihókot sok mindenféle fajú kutyák társaságában megpillanták. Buksi uramnak nem látszék Ínyére lenni Mihók gratulátiója, mert ez be sem végezvén beszédét, előbbi helyére küldötte őt. E közben Buksi uram fegyvereit és táskáit levevén magáról embereinek adá át, kiknek tehát nem csak ordítozniok, hanem fegyvert hordozniok is kelle. Az igazgató ezt látva sajnálkozó hangon, milyennel az ember tébolyodotthoz szokott beszélni, szólitá meg Buksi uramat. „Ugyan édes erdőmester uram, mire való ez a sok fegyver? kérdé az igazgató, hiszen nincs arra szüksége; látja én is, meg barátom, az angol ur, szenvedélyes vadászok vagyunk, mégis megelégszünk két puskával és egy vadászkéssel; az ilyen sok lom az embert még hátráltatja." „Nem mondok ugyan ellent igazgató urnák, feleié Buksi uram sértett hangon, ajkait felpityesztvén," de legyen szabad őseink életmódjára hivatkoznom; azok ha csatába mentek, szinte két csatlós volt, egyik a jobb, másik bal oldalon, s mégsem akadályozta a sok fegyver őket." „Van valami a dologban, viszonzá az igazgató némi gunynyal, csakhogy azok csatába, de nem vadászatra mentek." „De én azt hiszem, jegyzé meg Buksi uram, hogy nem nagy kíilömbség van a csata és vadászat közt, itt is lőnek, ott is tüzelnek, itt hullik vad, amott pedig ember esik, de mindenütt a halál jár kaszájával. — En részemről, fotytatá Buksi uram, valahányszor vadászni megyek, mindig ugy képzelem, mintha csatában volnék." „Igazsága van Buksi uramnak, vága közbe a gróf, „azon eltéréssel mégis, hogy a csatában az ellenségektől kell rettegni, ily nemíi vadászaton pedig a saját társaktól inkább, mint a vadaktól." Most megharsant a kürt s a vadászok a haj toktól elválva, különböző irányban megindultak.