Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

127 mindenesse lévén, a megromlott fegyvereket ő neki kelle megint össze tákolni, mely tekintetben oly nagy ügyességet fejtett ki Mihók, hogy ha egyszer szétszedte, többé nem volt képes összerakni. Ezen óságokat is kellő figyelemre méltatván a vendégek, a cselédszobán keresztül a konyhába léptek, mely oly tiszta és szép rendben volt, milyet az angol még soha sem látott; innét a folyosóra mentek. Az udvarban a kalauz várakozván reájok, vele a vadászok után siettek, s egy órai gyaloglás után utói is érték őket. Buksi uram épen ekkor utasításokat adott a hajtók és vadászoknak, kik két nagy csapatban voltak felállítva. Midőn az igazgató ezen roppant embertömeget megpillantván Buksi uramhoz ért, csodálkozva kérdé tőle, hogy honnan tudott ennyi embert összeszedni, kiknek száma oly nagy, hogy inkább egy hadmenet mint vadászathoz hasonlítana. „Egyszerűen" viszonzá büszkén Buksi uram, „én ugyanis pénzért akartam őket felfogadni, de azután ugy szerződtem velük, hogy '/

8-ad része annak, mit lövendünk, leend fizetésük mind a hajtók, mind a vadászoknak, mibe azok örömmel beleegyeztek." „Bravó! kiálta fel az igazgató Buksi uram találékonyságán, „ha Ön mindig ily olcsó uton szerződteti az embereket, azon esetben én önnek engedélyt adok, hogy egy hóban négyszer is tarthasson hajtó vadászatot; természetesen azon feltétel alatt, hogy az embereket ily olcsón fogadja fel." Buksi uram érdemeinek az igazgató részéről ily feltűnő módon történt elismerése által oly örvendetes felindulásba jött, hogy szavakat nem talált köszönetének illő kifejezésére.