Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

8 zéket, mely ez ünnepélyes látogatás alkalmával a legillendőbb volna. — Találtak is egy régi meggyszínű díszruhát, melyet még egykor nagyatyja hordott, s azután atyjáról, mint örökség szállott reá, -— de szerencsétlenségére e becses ódonságon nagyon is meglátszottak az idő és a moly fogai, s a mellett a zsinorzat és rókaprém össze-vissza volt rajta szakadozva. — Mindemellett Buksi uram kérlelhetlenül elhatárzá magában, ez ősi mezben tenni tiszteletét. Miután szabó nem volt a faluban, tehát Mihóknak kelle a ruhát rendbe hozni és a prémzetet ismét felvarrni. Ennek végeztével a fegyverek tisztítására került a sor, mert jól gyanitá Buksi uram, hogy vadászat nélkül nem végződik be a mulatság, — mely oknál fogva az egész nap czélba lövöldözött, hogy magát kellőleg begyakorolja. — Izgatottsága eközben annyira növekedett, liogy éjjel nem alhatván, felugrott ágyából s szobájában egy czéltáblát függesztvén fel, mindaddig lövöldözött, mig szemeire álom nem jött. — Képzelhető, mily kellemes ébresztő szer volt a puskadörgés az éjnek idején a falubeliekre nézve, kik Buksi uram által jóizű álmaikból felriasztatván, eszeveszetten rohantak az utczára, gondolván, hogy az ellenség ostromolja ártatlan helységüket. Legnagyobb szeget azonban azon körülymény ütött Buksi uram fejébe, hogy hány kutyát és mimódon vigyen magával. Kopóit már csak azért sem hagyhatá honn, mert azok nélkül nyulvadászat nem is képzelhető. Vizslára mindenesetre szüksége volt, miután fogoly és vadrucza ellen csak ily kutyával lehet sikeresen vadászni. Borzebeit sem hagyhatá ki a számitásból, mert könnyen megeshetendék, hogy róka- vagy borzbarlangra akadnak, melyből csak ily eb segélyével hajhászható ki a rejtekben tartózkodó vad. — Mindezen körülményeket nagy bölcsen fontolóra vevé Buksi uram, hosszas fejtörés után azon eredményre jutott, hogy legczélszeriibb lesz, ha valamennyi kutyáját magával viendi. — Most ismét az volt a bökkenő, hogy majd miképen fog elférni az a sok kutya utazó kocsijában. E kérdésnél megállott Buksi uram esze. Ugyanazért Mihókhoz fordult tanács végett. Az ezermester rövid gondolkodás után, szélesre vont szájjal mosolygott Buksi uramra, jeléül annak, hogy a feladott rejtély meg van fejtve. A hű inas tanácsa abból állott,