Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

115 ki figyelmét, s combinálgatni kezdvén, azon gyanú támadt benne, hogy a fősegéd ő belőle gúnyt akar űzni. E gondolatra felforrott vére s dühösen förmedt hivataltársára. „Azt hiszi-e kelmed, hogy velem mint gyermekkel jatszani lehet. — Ne feledkezzék meg arról, hogy főnökével heszél, s ily hazugságokkal ne merjen engem boszantani." Ezt mondva megfordult talpán Buksi uram s kiment a szobából, az ajtót nagy zajjal csapván be maga után. Midőn Buksi uram távozott, a fősegéd behivá az erdőfelügyelőt és susogva mondá neki: „ Nagy rókának látszik mégis ez a Buksi uram, több bajunk lesz vele, mint gondoltam. — Nem akarja elhinni, hogy Rolán kikuruzsolta a golyókat puskáiból. — Most nagyon is kell ügyelnünk magunkra, különben átlátja tervünket, s akkor veszve vagyunk. „Legjobb lesz," viszonzá a bátortalannak látszó erdőfelügyelő, ha Rolánnal szakítunk, akkor nem félhetünk Buksi uram fölfedezéseitől! „Esztelenség volna ezt tenni, vága közbe a fősegéd. — „Csak nem hiszed, hogy e vastag lófej túlszárnyalna minket. Türelem barátom, s miénk a győzelem, addig is lakatot tégy szádra." Ezzel szétváltak, a fősegéd a hivatalba, az erdőfelügyelő pedig az erdőbe távozott.