Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

113 Alattuk a völgyben állott a kis falu, kissé magasabban az erdész lak teteje látszék ki a sürti erdő lombozatból. Nem messze tőlök egy vad patak rohant a sziklákon alá. Ezen patakot szemelte ki Mihók a fa szállításra. „Ha a hó megolvad, jegyzé meg az inas, a legnagyobb szálfák könnyűséggel úsznak le majd a völgybe." Most visszafelé indultak. Még nem értek le a hegyről, midőn egy bokorból egy jókora medve bukkant elő. Buksi uram e nem várt látványra megkövülve állott egy helyen, megfeledkczék puskájáról. Mihók is, ki még közelébb volt a szörnyeteghez, meghökkent eleinte, de miután látta, hogy a maczkó szelíd kedélyzetben van, lekapta válláról fegyverét s a medvére süté. A golyó nem érte a medvét ugyan veszedelmesen, de a seb még is nagy fájdalmat okozott neki, s ez által felbőszülvén, két lábra ál ott s Mihóknak ment. A távolság nem nagyobb köztük egy arasznyinál, ekkor Mihók fegyverének másik csövét haragos ellenének szemei közzé süté. A medve szemeit a puskapor kiégette, s most mint egy orsó kezde maga körül fájdalmában forogni. Eközben Buksi uram is magához tért merevültségéből, lekapta fegyverét, s a medvére durrantá. Ez ujabbi seb következtében vakon iránynélkül futásnak eredt a medve, de szerencsétlenségre a bőszült állat épen Buksi uram felé rohant, őt a földhöz vágta, azután tovább rohanván, végre egy mélységbe bukott. Midőn Buksi uram érezte, hogy ép testben van, fölszedte magát, s medve után indultak, melyet meg is találtak egy völgyben, agyon zuzottan. Mostan Mihók és Buksi uram a mélységbe lemásztak s előbbi a medve egyik fülét levágván dicskoszoru gyanánt Buksi uram kalapja mellé tűzte, a többi részét a hullának ott hagyták azon szándékkal, hogy embereket kiildenduek érte. Egyúttal megvizsgálták a medvén ejtett sebeket s nagy csodálkozásukra azt vették észre, hogy a sebekben csak a fojtás volt található, mig a golyó sehol sem. Buksi uram. 3