Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

100 ugyanő boszus hangon Mihóktól" csak az embert háborgatják álmában. Mihók feleié. „Hogy ezen emberek ordítanak, annak az az oka, mert itt ez ágyban a párna alatt, egy erdei rém ül." „Micsoda rém ! nem tudott már valami jobb nevet választani, ki fogja azt elhinni, hogy a város közepén álló vendégfogadókban van a tanyája az erdei rémeknek." „Már pedig hiszi vagy nem korcsmáros ur, én saját szemeimmel láttam annak rettenetes alakját," mondá Mihók kissé dölyfös hangon. „Az nem lehet, viszonzá a vendéglős kétkedőleg a fejét rázva, „erdei rém semmi esetre sem lehet. — Ugyan ha látta, mondja meg legalább, hogy néz ki?" „Igen kicsiny és szürke. Uram azt is állitá még felőle, hogy ezinezogott;" válaszolá Mihók. Most elmesélé az inas az egész esetet, kezdetétől fogva végig. A korcsmáros a közlött jelekből azonnal átlátta, hogy miféle rémmel van dolga. Pillanatra távozott, de már a másik perczben egy nagy seprővel felfegyverkezve tért vissza a szobába, s Mihóknak mondá, hogy urát és úrnőjét hivná be. Miután Buksi uram és neje nagy félelmüket valamenyire legyőzve, a korcsmáros hívásának engedvén, a szobába jöttek, a vendéglős nagy óvatossággal, a kérdéses ágyhoz közeiedék. Jóllehet Buksi uram nem a csapat élén volt, hanem annak záradékát képezte, s nem látszék oda törekedni, hogy a legelső sorban állhasson, mégis feltüré kabátját s ökleivel folyvást fenyegetőzött mondván, hogy akár miféle kisértet legyen az, ő meg fogja verni, milyen igaz, hogy őt Buksinak hívják. A korcsmáros az ágyhoz érve, inte Buksi uramnak, hogy emelje fel a párnát, mely alatt a kérdéses kisértetnek kelle tartózkodnia. Buksi uram mindenféle okokat előhozott, csakhogy kikerülhesse a kellemetlen feladatot, de minden okadatolása hasztalan volt; — őt szemelte ki a vendéglős e műtéthez s nem állott el tőle.