Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

96 „Mihók" is letűnt, eszeveszetten rohantak a szobában össze vissza. Végre az öreg vendéglősné fejében egy eredeti, de gyógyszerkép ható gondolat támadt. Ugyanis jeges vizet hozott a szobába, s azt a küzdő és hömpölygő alakokra önté. E műtét folytán az egyik alak, mely alul vala, két láb magasra emelkedék fel, a másik, előbbinél még egyszer oly magas, a szegletbe vonult. A harmadik alak még mindig a földön fetrenge, öklével maga körül ész nélkül hadarászván. Végre ez is fölkelt a földről, s boszusan a padra veté magát. A nők e boszus alakban Mihókot ismerék fel. Hosszas motozások, és kotorázások után a csend helyreállott, s mindnyájan felvilágosítást kértek Buksi uramtól, — melyet azután saját tapasztalataikkal egybevetvén , az események rendét következőképen állapították meg. Buksi uram álmában megfelejtkezvén arról, hogy nem kényelmes ágyban fekszik, hanem szűk padon, hánykolódni kezde; mely időtlen mozgolódásának azon következménye lőn, hogy a padról leesett. A pad alatt történetesen egy marakodni szerető kopó feküvék, mely a sötétségben pad alá gurult urát föl nem ismervén, neki esett s össze vissza kezdé marczangolni. E szívtelen fogadás nem maradt boszulatlanul, miután Buksi uram is néhány hatalmas ütleget mért széles tenyerével a kutyára; de midőn annak fogait húsában érzé, ijedtségében felhagyott a verekedéssel és segitségkiáltozásban kerese menedéket. Ekkor valaki hajába kapott; ezen valaki nem volt más, mint Mihók, ki szerencsétlen urának különben is kopaszodni kezdő feje búbjáról, marokkal tépdelé a gyér hajzatot. — Azonban Mihók is megitta a keserű levet, mert Buksi uram dühbe jővén, borzasztóan kezdé őt ütlegelni; mig másik oldalról a felbőszült kopó mardosá. A fagyos fürdő után a hevesen harczolóknak vére lehűlt; mire szétváltak. Miután a véres háború befejeztetett, Buksi uram Mihókot, ez pedig a kutyát hordta le vigyázatlanságaért s azután ismét nyugalomra hajták fejeiket.