Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Szolgabírói vadászatok

EC 70» szolgabíró utasítása egyebek j közt azt tartá, hogy a kártékony vadat tűzzel, vassal pusztítsa. Mikor őt a közbizalom hivatalra emelte, feledé kikérdezni, hogy erélyes, becsületes jelleme mellett szereti-é, tud é a vadászathoz, hogy a kártékony vadat kiirthassa. De arról nem felejtkezett meg Verbőczy, hogy ha a szolgabírónak kedve talál jönni az ellőtt vadakon valamit fordítani, az ily nyerészkedés szennyes haszonvágynak bélyegeztessék. Hanem a jó szolgabirák becsületére kiemelem, hogy mindamennyi közül csupán egyre emlékszem, aki egy télen néhány őzöt Besztercén, jó olcsón elárultatott. De drágán meglakolt, mert kitudódván, e csekélységért elveszté a közbizalmat, s az első tiszti újításon kimaradt hivatalából..Az akkori magyar ember előtt megszűnt élni. Mielőtt a szolgabírói vadászatoknak hű rajzát adnám, előre kell bocsátnom azt, hogy a vadászat a legtöbbinéi csupa idővesztés s lőpor-fecsérlés volt; de a mi által nem célom a tisztes szolgabiróságban gáncsoskodni. Senki se ismerte ez osztályt közelebbről és senki se becsülte azt többre mint én; hasonlíthatatlanul nemesb érzetü volt ez osztály, mint a mostani rögtönzött szenynyes bürokrata,

1 melytől csak undorral s bosszús tekintettel fordul el a jobb érzés. Szervezetünk volt hibás annyiban, hogy a nem-vadász szolgabiró teendői közé sorolta a kár1 Hivatalnok.