Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

65 mányozott mondákat; bárha azokban a nagy igazság s gúnyos kitételek a hallgatókat nagyon sérthetnék s ha akarnák azok, gonosz bosszúállást tehetnének. * A vacsora után következik az elhullott vadak bőre lehúzása, meg mások kitakarítása s az ágasokra felfüggesztése. Mind élvezetes látmány. Most jön az előszállingozó kopók megétetése. Erre használtatik a vad mája, szive és tüdője, főimetélve s forró vizzel forrázott zabliszt keverékkel vegyítve, melyből a kopó hitelfeletti mennyiséget felhabzsol s miután jóllakott, a nagy fáradtság miatt helyből összerogyik és reggelig mozdulatlan hever. A falusi kisebb erdőkön nem, csak havasi vadászaton tapasztalhatni igazán, hogy a kopó mit bir kiállani. A havasi roppant meredeken számtalan kőszirtek s szakadások közt, melyeken hajtó sehogy, csakis kopó járhat, reggeltől estig s néha éjfélig is 11 nap folyvást s az utolsó napon szint oly hévvel, tűzzel hajt, mint az elsőn. Reggeltől estvig nem kap enni, de ilyenkor hihetetlen menynyiséget emészt fel. Reggelre ugy megmerevedik minden tagjában, hogy moccanni sem tud és a pecér fülénél fogva hurcolja a válura. Itt elébb reá sem néz az ételre a bágyadtság miatt s csak vontatva fanyalog körülte. A havasi vadászaton gyakran megtörténik, hogy ha a kopó nagyon eltávozott, a kürt-szóra 5