Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Mezőségi vadászat

53» kopó hajt, hanem ijedtében mind a mennyi mozgásba jön. Ez a jelenet a lövész figyelmét mindég ébren tartja, s nagy élvezetet szerez. Másnap tón hajtánk, előbb vizimadárra, azután nádon vadra. A sűrű nádra megszokott kopó kell; amely kölyök korától fogva nem gyakoroltatik nem járja meg, mivel az éles nád orrát s lábát megvagdalja; a begyakorlott kopó pedig számba se veszi. A nádi vadászat, mikor ideje van, nagyon élvezetes már azért is, hogy a vadászt folytonos bizonytalanságban tartja, ha róka, vadmacska, görény, vagy farkas szökik ki belőle. Mivel a lövésznek eiővigyázatból szorosan a nádhoz kell lapulnia, hogy a közeledő vad észre ne vegye, néhány fegyveres ember meg se kottyan ; azért itt az agár a fő kellék. Az agarásznak jó tapintattal kell birni; akárkit nem lehet agarászatra alkalmazni, mert ha csak vaktában ereszti az agarat, s a róka tért nyerve vissza szökhetik a nádra, nyomhatja aztán a kopó, mert a halálos félelmek közé jött róka készebb magát a sűrű bozót közt a kopótól lenyomatni, mint többé agár elibe szabadra kiszökni. Gr. Béldy őszi és téli vadászatjain néha száz darabon felül viszi a rókát, két s háromannyi számra a nyulat; farkast is elüt két-három darabot. I