Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Zsibói vadászat

40 \ közt egyik szemére merőben megvakult; a másikat is annyira meggyengítette, hogy a futó vadat mintha csak fátyolon keresztül láthatná. Kedvet­lensége nőttön nőtt ; szokása ellen többnyire mélyen hallgatott. A vadászaton rendes állataitól búcsút vett. Négy hónap múlva végkép elveszté örök életre érdemes szeme világát, amely hajdan egész környezetét felvillanyozni birta. Világtalanodása után pár évvel megkisérlé még egyszer, s utoljára a lövést; kivezetteté magát fácánossába, s ott egy terebélyes nyárfa alá lapult, melyre a fácánok gyügyögő hangjára fellőtt, de nem talált; nagyon elérzékenyedve távozott el, és soha sem fogott azután ily célból fegyvert. Wesselényi a vadászatot eredetileg, másoktól ebben is eltérve, ästetikai jó Ízlésével szokta párositni, s az elejtett vadak a vadászat alatt nem használtattak fel, sem bőrük le nem rántatott, hanem a nagy konyha külső falain csinos vegyi­tékben felaggattattak és gyékénnyel gondosan elfedettek, hogy senki se láthassa. Az utolsó napon vendégei előtt leleplezteté mi által azoknak egy gyönyörű látványt tárt fel, melyen órákig gyönyör­ködtünk. Ez utolsó, leghosszabbra nyúlt vadászatja díszesebben koszorúzta a konyha falait, mint valaha. Ott függtek tarkásan a szép vadak : 386 nyul, 42 bakk őz, 8 vadkan, 5 gímszarvas, 38 róka, 12 vadmacska, 2 nyest, 4 farkas, 42 császármadár és 36 fácán. Mind szép tarka vegyületben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom