Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718
Zsibói vadászat
38» ideig és jól ellátni, Erdélyben csakis a zsibói kastély fénykorától telt ki. Wesselényi készséggel hozá a nagyszerű áldozatot, az elhintett mag után, ha későn is, de jó aratás reményje alatt. A gyakori vadászat után a nemes vad gonoszul leapadánd, ha Wesselényi taiálós esze ügyes, óvszerét nem találja. Vadászatján némi kivételeket tűzött ki, amelynek mindenkinek hódolnia kellett. Csak gímszarvas, bakk őz, vadkan és hím császármadár, és ezek is kiválólag vont csőből, egyes golyóval valának lőhetők. Szarvas s őz-tehén, vaddisznó-eme és tyúk kivételt tettek. A szabály becsületben járónak vétetvén, a nemes vadra nézve villám-háritó volt. Innen magyarázható, hogy Zsibón a nemes vad a gyakori népes vadászatok mellett sem apadt le. A zsibói 27 ezer hold ős erdőkön, másfél századi szoros tilalomba tartás után, az egy medvén kivül, minden vad bőségében találtatott. Négy napi vadászaton elejtetett körülbelül 1—2 gímszarvas, 4—5 bakk őz, 1—2 farkas, 14—16 róka, 50—60 nyul, néhány vadmacska, császár- s fogolymadár. A zsibói vadászat hova-tovább több ingerrel birt. Aki azt egyszer megízlelte, legfeljebb kornyadozás, de rossz idő s apróbb baj vissza nem tartóztatta. Hóbortos vagy jellemtelen embernek ott nem volt helye. A könnyelmű fickók is rendbe szedték magukat, mert a hangulat komoly s férfias volt. Mintha mind megannyi higgadt férfiak