Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718
A mult század közepén inneni vadászatok
25 t tagjaikat. De a velőig kifázás mellett is hatalmasan zörgetvén a kikoplalt éhgyomor, fázva s dideregve is megrohanok az éléstarisznyát s mint vad indus, mohón szaggatók körmeinkkel a sült ürücombot. A végin is minden mohón kapkodás után se forrott egynek is torkára, ámbár sok elpuhult, kényelmes urficska volt köztünk, akik házuknál egy kis légvonatra csuzt, s egy kis gyomorterhelésre lázt szoktak kapni. De most azt mutaták fel, hogy szükségből sokat ki lehet állani s hogy a rossz testnek csak imponálni kell, hogy szót fogadjon. Hatalmas íaldoklásaim közt szemeim mindig jó öregemen függtek. Kimondhatatlan örömömre a megviseltségnek semmi nyomát sem tapasztaltam rajta, hanem szemeiből tisztán kiolvasám, hogy a megtört medvét rossz kedvvel hagyja itt s csakis a mult éj alkalmatlanságai után átalja utána fárasztani. Fiúi előzékenységem győzőtt tagjaim bádjadtságán. Félbeszakitám a falatozás), s készséggel felpattanék a tüz mellől. Magam mellé vevék négy bátor fiút s két öreg kopót és béereszkedtünk a szakadások mélységire. Itt a véres csapásokat figyelemmel kisérve, utóbb megmozdítok a vérvesztett bádjadt vadat. A kopók egy szakadás alatt megálliták. Könnyen elbántunk vélle, mire bundáját hevenyében lerántva, délire társainktól örömrivalgások közt fogadtatva, a vadásztanyára ereszkedtünk ragadományunkkal. Hanem itt az étel •közt sűrűn körüljáró kulacs többnek a torkára