Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

17 napi eledelét tiz szamár vitte ; útjában erdőt, tövisét s nádat felkutatott. Temérdek vadat és vizi madarat pusztított. A szüret kisebb gondjai közé tartozott; udvarbirájára bizta. Ha vadászai szőllővel jóllaktak, kicsapott a kelencei meredekre s a bükk aljára : ahol nemes vadra is talált. A fukar udvarbíró magánkívül volt bosszúságában, hogy a sok mihaszna pecér lekopasztja a szöllőt: tiz hordó helyett alig bir kettőt megtölteni. Vadász embereire s kopóira nagy gondot fordított; volt, nem volt: de ezeknek ki kellett jutni. Vadászait zöldszinü egyenruhában jártatta, s megkívánta tőlük, hogy mindig csinosak s fegyverök jól kitakarítva legyen. Irányukban mindig szelid, leereszkedő módja volt. Télen, nyáron egyformán vadászott, vadban s időben nem válogatott. Vadászaton kivül párja nélküli szelid s béketűrő egyéniség, de ha puskássait s agarászait felállító, már nem értett tréfát és nem türt hibát. Aki vadat szalasztott, vagy más botlást tett, gonosz bánásmódban részesült. Kisded, tüzes arabs mént lovagolt: sörénye s farka a földet söpré. Forgószélként száguldott, hatalmas kiáltások s adta-teremtették közt minden irányban, olykor vadászkürtjéből jelhangokat bocsátva. Erélyes hadfőnök sem fordíthatott volna több figyelmet az ütközet rendezése körül. Néhány vadászatján vendég e voltam. Utoi2