Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

15» A Wesselényiek rendületlen személyes bátorsága, a lovaglás és vadászatbani férfias kedvtelési legszembetűnőbbek voltak. Nem egyszer küzdtek ők vadkannal és medvével bátran, hősileg s egykedvűen, mint fácánvadászaton. A vadászati hősies önfeltalálásnak egy szép jelenete merül fel emlékemben. Csiglen

1 ős-erdein, hajtós vadászaton Wesselényinek akkor még csak 9 éves fia, a kis Miklós, apjától 40 lépésnyire volt felállítva ; a hajtás nagy robajjal folyt már és egy vadkan tört ki egyenesen az ifjúra ; ez bátran szemközt lövé, de nem ejte rajta halálos sebet. A vérző vad bőszülten rohan az ifjúra, mig atyja szemtanuja fia veszedelmének. A segélyre csak egy perc idő van, még . . . csak két előszökés, s a szépreményű fiu menthetlenül veszve van ... A hős atya nem késik felhasználni a percet. . . fegyvere roppan s a dühös állat hörögve karikázik fia elébe ; aki ha elég gyorsan ki nem szökik, az elesett vadkan leüti lábáról. Lett légyen a fényes eredmény szerencse játéka, akár az atya hős magát feltalálásának szép müve, de annyi csakugyan bizonyos, hogy az ilyenre egyedül Wesselényi volt képes ... A fegyver roppanásakor az állat csak négy ölre volt fiától, és a lövés ép ugy érhette volna fiát, mint a vadat; mert postával, s nem egyes golyóval történt a lövés ; mennyire széleszt pedig a posta 40 lépésre : tapasztalt lövész előtt eléggé ismeretes. A későbbi 1 Község Szilágymegyében, a Meszes alatt.