Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

10» fegyver nem volt Erdélyben, elébb a jelen század első évtizedében kezdett divatossá válni ; a francia háborúk alatt a katonatisztek hozták bé. Erdélyben a mult század utóján, sőt a jelen századnak is első évtizedén a nemes ur vagyonosságát a jobbágyok sokasága és a csürkörüli asztagok száma mérlegelte. A mivelődést és jó Ízlést pedig a ménes nagy száma, a paripákon az időnként változó divat szerinti kos orr, nyerges hát, magasan emelés és bizonyos szőr szin : továbbá a vadászfegyverek, karvalyok, solymok, kopók, agarak és a vadászkutyák mellett szükséges pecérek száma határozá. Az elősoroltak hiányában a házi ur erélyessége nagy mértékben kétség alá hozatott. Erdélyben a vadász-pecérek cigányok közül alkalmaztattak. Jelenleg nagyon leapadtak, alig egy kettő létezik még. A régebbi pecérek kötelességé volt a vadászaton a hajtást vezényleni s tartósan kürtölni. A kopókat az elveszett vadnyomról visszahiva, útbaigazítani. Ostvénként a kopókat egybekürtölni s megvendégelni. Agarászaton egy pár agárral lest állani és a vadra alkalom szerint, de eszélyesen bocsátani. Azután nagy lélekszakadtában mindaddig nyargalni, mig a bármily távolságról elütött vadat az agaraktól elvehette. Mind ezt gyalog és hátán több napi betarisznyálással kellett tennie, lóháton sohasem. Otthon pedig a szünidőben a vadász-ebek felügyeletén kívül, a konyhára fát vágni, azt behordani ; pecsenyét sütni,