Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Erdély régibb vadászatai

4» a silányság ily szembetűnő okát, aki azzal rr.enté magát, hogy nem régen érkeztek a hosszú útról ; a kalickában vergődés, enni nem akarás lesoványitották, de úgy hiszi, hogy ha megszokják a rabságot, majd idővel csak helyrejőnek. Később hallottam is, hogy kiépültek s hogy a festményekben lévő bölényhez már jól hasonlítanak. Erdélyben az utolsó bölény 1762-ik október 8-án ejtetett el a borgói Pláj magaslaton. Boldogult ipam

1 jelen volt e vadászaton ; melyet édesatyja Doboka vármegyei alispán tartott. Borgó vidéke akkor a Bethlen grófok birtoka volt, később bánátusi kamarajószágokkal kicseréltetvén, határőrvidéki katonasággá változtatott. Az ipam késő vénségben, 86-ik évében halálozott el; mindvégig tiszta eszű, ép, egészséges ember volt s utolsó éveiben is szenvedélyes vadász. Vadászkalandjairól nekem sokszor beszélgetett s közte a bölényvadászatról nagy respektussal emlékezett; mindig megjegyezve, hogy a fennebb irt év után több bölényt Erdélyben nem láttak. E pedig jól kitermett tehén s hozzávetőleg 10—12 éves lehetett. Öt mázsát és 42 fontot nyomott. A jó öregen kiyiil még két, nagyon koros oláh embertől, mint élő tanuktól hallottam a bölényről. Századik évet közeliték mindketten, azért nagyon régi dolgokról szólhattak. A havasi ember testi erejét s lelkületének éberségét rendesen 1 Lészay Lőrinc gorbói (Kolozs m.) birtokos.