Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Róka koma

Róka koma. Vastag hólepel boritja az erdőt, mely a fehér takaró alatt egészen átváltozott. A bokrok félig agyonnyomva egymáson fekszenek, s csak itt-ott mutatnak a rájuk borult csillámló kupolák alatt néhány görnyedő fekete törzsecskét, mint megannyi oszlopait a rajtuk nehezedő boltozatoknak. A bokrok közül égnek nyúló százados fák ágai letörve, lehasadva, a nyúlánkabbak, a melyeknek egész koronáját oldalra szoríthatta a nagy suly, derékon kettétörve, valóságos kusza labirintust alkotnak mindenfelé, hogy csak nagy nehezen birunk rajta keresztülhatolni a merre csak nézünk, a pusztulás, a halálképét látjuk mindenütt, az életnek semmi nyoma semerre. Még csak alig hangzott el a völgyben eltemetett kis falu tornyának déli harangszava és már sötétedik a lombkoronák helyét bitorló