Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Élet és halál az erdőn

IP véget vessen a folytonos kínlódásnak a korai halál!.. . Nem, ez nem élet! Ilyen sorsra sokkal jobb lett volna soha meg se születni . . . * Forrón süt le a kánikulai nap déli heve az erdőre, a melyben szinte elviselhetetlen a tartózkodás : mintha csak valamely óriás fűtött katlanban járnánk. A bokrok szinte összezsugorodtak s a fák lankadtan lóggatják le megpuhult leveleiket, a melyek igy egészen képteleneknek látszanak arra, hogy üditő árnyékot adjanak. Nincs semmi szellő, még csak a rezgő nyár levele se mozdul. A hőség a fák között, benn az erdőben, talán még kiállhatatlanabb, mint künn a szabadban, a szikrázó napnak meg nem tört sugarai alatt, a hol a levegő nincs ugy megszorulva és megfülledve, mint amott a sűrűben. Szinte félelmetes csend terül el az egész nagy vidéken, mely mintha teljesen kihalt volna egyszerre. Nem mutatkozik és nem hallatszik semmi élet semerre, a hol pedig még csak pár órával előbb is pezsgett minden az elevenségtől. A különféle vadak, a sok madár és a millió bogár, az erdő poézisének e diszei, a valódi idill e hamisittatlan képviselői, a melyek oly élénkké, oly vonzóvá, oly kedvessé teszik a lomberdőt, eltűnt valamennyi ; nem látunk közülük egyet se s nem halljuk egyetlen hangjukat; még a fürge gyik se rezzent meg bennünket, mint máskor, az ő hirtelen zörgésével . . . Ilyen lehetett ez a világ a teremtés kezdetén és ilyenforma lehet majd — az utolsó ítélet előestéjén. *