Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „fakukacz" - Az első nyúl

— IT- — tábornok, ki hadseregeket helyez el a csatatéren, s erős vágy fogott el, hogy vajha valaha én is ilyen hatalmas emberré lehetnék. Még az öreg Jánost is irigyeltem, ki sokat jelentő gesztusok kíséretében osztogatta parancsait. S bizonyára csak magam néztem utána e nagy csapatnak, a melynek tagjai egyenként, egymás nyomába lépve, mint egy hosszú vadlúd sereg, tűntek el szemeim elől. De csakhamar mi is indultunk. Egy korty gugyi még, s pár pogácsa a zsebbe; igy álltunk útra készen, mikor az erdész nekünk is kiadta a rendeletet. — Ez a hegyoldal lesz meghajtva; a hajtások innen keletről mennek nyugatra, de mi mindannyian fenn a hegy élén fogunk, elállni, mert minden vad fölfelé megy. Hajtás közben a helyét senki, semmi szin alatt el ne hagyja, mert elzavarja a vadat és meg is lőhetik. Nagy vadra lőni nem szabad, mert ma csak nyúlra és rókára vadászunk. A ki a rend» ellen vét, 5 forintot fizet a „zsidóba". Értetted fráter? — fordult felém. — Értettem, csakhogy nekem nincs ám 5 forintom. — Akkor megcsapunk; minek jöttél emberek közé. Megindultunk. Csendesen, minden szó és nesz nélkül történt a felvonulás; a tetőn kifujtuk magunkat ; de csakhamar mentünk tovább. Egy egészen mohos, görbe fánál azonban megállt a csapat. — No fráter, fordult hozzám az erdész, ez lesz a te helyed; ennél a fánál megállj, mint a czövek; a havat kotord el most mindjárt, hogy a lábad alatt ne ropogjon; vigyázz mindig be az oldalba,