Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „fakukacz" - Az első nyúl

— 69 — Elindultunk apámmal, s csakhamar helyre is értünk, még pedig a meghívottak közül legelsőknek; könnyen tehettük, mert a határban laktunk. Müller bácsi, a szives házigazda, azonban már ott piszkálta a nagy tüzet, mikor odaértünk; s ott voltak a másik tűznél a gróf egyenruháját viselő erdőőrök és a hajtók. Müller bácsi kedélyes, örökké vig, dévajkodó ember volt, ki vaskos adomáival, triviális élczeivel hires mulattatója volt — a tisztán férfitársaságoknak ; a nők azonban mind magukat, mind gyerekeiket óvni szokták az ő bizalmas társaságától. De nagyon jó ember volt ő, az isten nyugasztalja! Leszállván a szánról, apám figyelmeztetése folytán is, első dolgom volt megköszönni a meghívást. — Müller bácsi, köszönöm . . . — Ej mit, köszönöm; avval köszönd meg fráter, hogy különb puskás légy apádnál. Még csak azt se mondhattam rá, hogy igen, mivel ezzel apám neheztelését vonhattam volna magamra. De jöttek a vendégek egymásután. Először a plébános — szegény jó Streit Miklós közvetlen utódja — a mesterrel, kitől az első leczkét és az első iskolai büntetést kaptam. Jött néhány komposszesszor, a szomszéd közbirtokossági faluból és mint illett legvégül, szinte megkésve, a nagyhatalmú pléhgalléros „kais. Bezirksvorstand", oldala mellett az „aktuarius"-sal. Nekem soha se fért a fejembe, hogy az a rőthaju, kis töpörödött, szemüveges emberke, kinek se bajusza, se szakálla, legyen a szolgabíró Hol-