Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „faliczita"

- 6

3 'dig, a kiadott szigorú rendeletet jól értelmezve aludniok soha se volna szabad. De van a faluban egy ember, a ki minduntalan megzavarja az erdő mélységes csendjét; a ki megfosztja magát azoktól az édes álmoktól, a melyek a még csak alig valamit szenvedett ifjú korral karöltve járnak. A még csalódásokban meg nem botlott, az emberek hálátlanságán meg nem tört, kifejlett kötelességérzet sarkalja azt a fiatal erdészt, hogy a feláldozott nyugalmat nem sajnálva, a fáradságot nem kiméivé, veszélylyel nem törődve és semmitől nem félve, künn bolyongjon azon a rejtelmes zugó erdőn akkor is, ha teli marokkal szórja le világát a hold, meg akkor is, ha szuroksötétség környékezi az éjszakát . . . Egyszer csak mégis elfogja ő ott azt a fakukaczot . . . majd megmutatja ő neki, hogy nem Csáky szalmája az az erdő, a melyet ő vett a kezelése alá . . . Éppen most is ott barangol, már órák hosszat, a susogó lombos fák alatt, s egészen elmerül a néma csendességbe, a melyet csak a baglyok huhogása, meg egy tőle megijedt őzbak ijjegése szakaszt meg egy-egy pillanatra. Künn a mezőn s az erdő nagyobb tisztásain nappali világosságot terjeszt a teli hold; itt azonban, a sürü fák alatt, csak annyi a hatása, hogy segélyével az egyes fasudarakat és bokrokat megkülönböztetni és kikerülni lehet. Elfáradt s egy kis tisztásra érve elfogta a vágy, hogy az ott kínálkozó puha gyepszőnyegre leheverészszen. Jó ideje nézegette már a holdnak ide bevigyorgó torzképét s népesítette élénk képzele-