Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „faliczita"

tetnek az emberek rajta keresztül, minden irányból, toronyiránt a közös czélt képező jabai erdő felé. Megmozdult a falvak népe köröskörül! valóságos kis népvándorlás az a faliczitához, a melyben résztvenni még azok is szeretnek, a kik, szegények, soha semmit nem vehetnek, mert egy árva garasuk sincs. Tehetik, mert itt nincs — bánatpénz. Eközben künn az erdőn, az árverés helyszínén megrakatta az öreg Péter jáger azt a nagy tüzet, a melynél az emberek százai akarják meggémberedett tagjaikat melengetni. Van is hozzá jussuk, mert ma a többivel együtt ennek is ők fizetik meg az árát; s ezért aztán az egyik innen, a másik amonnan „csap le" egy-egy ágat és viszi arra a közös máglyára, a melyhez a körülállók tömegétől már csak alig férhetnek. A kik tehetik, ide se járnak gyalogszerrel, a minthogy érkeznek is a csengő szánkók egymásután, hozván az érdemes elöljáróságokat, prezsbitériumokat — az „uraimék"-at — és egyes „urakat" a környékből. Nagy már a zsivaj a tüz körül és az eladásra kijelölt fák között, mert az emberek nagy része szerte-szét csatangol, hogy koma és sógor segítségével kiszemelje magának azokat a fákat, a melyeket át nem enged senki fiának s a másik rész, már rég elfogyasztván a „früstök"-öt, kifogyott a türelméből is. Járják is a különféle szabados megjegyzések az uradalmi tisztek nagy ruaságáról, mely a szegény embert kutyába se veszi;, hagyják állni, fázni, eltűrik a megsüvegelést a legnagyobb hidegben még az Öreg embertől is ; pedig hát ha még olyan nagy urat játszanak is, mégis csak ők a szolgák, a kiknek parancsolnak; más