Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Eprészés

- 36 I mogyoró vagy akár csak gomba is — csak neki nem jutott elég még az aljából se! Nem elég, hogy abból a sok vadból se jut az asztalra, csak elvétve egy-két darab; ma-holnap még az ő befőttes üvegjei is üresen maradjanak ?! Az eperbefőtt már ugy is mind elfogyott; szégyen-gyalázat lesz, ha majd a farsangon nem adhat az aranyszínű baraczk mellett piros epret is a farsangi fánk mellé. — Lesz, lesz; csak békesség, csak csendesség, hiszen van elég; bár ne volna egyetlen egy szeme se. Az uraság háza fenekétlen, nincs az a nagy mennyiség, a mit ott az a sok haszontalan pesztonka elpocsékolni ne birna; annak a sok tiszti, társnak minden felesége, vagyis mindegyiknek a felesége: a sok ismerős vén menyecske és fiatal asszonyka, a szép leányok sokasága és a nem szépek serege, mind megannyian azt hajtogatják folytonosan, hogy lesz-e, hát mikor lesz már az az eprészés ?! Lesz, persze hogy lesz; hogy ne lenne, mikor minden oldalról ilyen nagy, ilyen ellenállhatatlan az ostrom! Csak már az Isten epret ne teremtett volna arra az erdőre! Péter-Pál napja van és gyönyörű szép az idő, mintha az Úristen egyenesen — eprészésre rendelte volna. Már hajnal óta gázolják a Hajagos gyenge makkvetéseit a napszámos eprészők: vén asszonyok, fiatal menyecskék és szőke és barna lányok, hogy mire az uri eprészők megérkeznek, már ott legyen a szedett eper szekérszám; legyen mit elvinniök.