Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Eprészés

— 34 — lek közül s hivják oda maguk közé a légnek és földnek éhes vagy nyalánk lakosait. Féltve félti a gondos erdész az ilyen helyeket; nem mintha magát azt a szép piros szamóczát sajnálná, hanem mert aggódva gondol arra, hogy a mikor az epret szedik, akkor az ő gonddal odavetett tölgycsemetéi, a melyek a sarjhajtásu bokrok között s az Istentől idetelepített eperszárak alatt csak alig szedték még magukra a második levélpárt, kíméletlenül tapostatnak el a «alánk vagy kapzsi eprészők által. Kapnak is az őrök szigorú rendeletet, hogy igy meg ugy kell tenni azokkal, a kik azokba a szentélyekbe behatolni merészelnek. Irgalom ne legyen ám! És azok az őrök végre is hajtják a drákói rendeleteket ; ott járnak mindig és őrködnek folytonosan. Az egyik a czimerfa derekához vágja annak a szegény vén anyókának a telt epresfazekát, a melynek megtöltésével már kora hajnal óta vesződött serényen, hogy az árából egy kis sóra való is kerüljön majd; de nem csak a munkája vész kárba s a hozzákötött reménysége is, hanem zálogot is kell adnia, hogy érte még majd meg is szolgáljon ; jószerencse, ha ütleget is nem kap melléje. És az öreg anyóka elgondolkodik az idők múlandóságán, hogy hej, de más idők voltak akkor, a mikor ő még fiatal volt! . . . A másik pedig ott lepi azt a kaczkiás Varjú Zsófit, a mint a reggeli harmattól lucskosan és a sok hajolás miatt az epernél is pirosabban szedegeti azokat a piczi piros szemeket az ő zöld hársfalevéllel bélelt kosarába ... A nyalka József jáger