Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Harmincz év múlva

tíint az az útszéli tölgyfacsoport, a mostohán csörgedező kis patak mentén, a melynek árnya alatt oly jóizü volt a heverés. Arra nyugatnak föltárul előttem, és elvész a távoli láthatáron, az a nagy erdős medencze, a melynek valamikor minden zugát és mindmegannyi madarát ismertem. Ha nem látom is innen a kis falvak apró házikóit, azért szinte mértani pontossággal rá tudok mutatni azokra a helyekre, a hol lenniök kell. Ott van Boglár, s rajta tul Csákvár; fölötte Kozma és emidébb Körtvélyes rejtőzködik közvetlenül az erdő lombjai alatt. . . És ime! Itt emelkedik előttem a Sas-hegy, melynek vájt sziklautján robog végig a vonat. De kiértünk a tavaszi köntösben pompázó erdőből s elhagyva Felső-Gallát, ott látom mellettem balról a történelmi névvel biró Bánhidát s jobbról Alsó-Gallát. — Gyönyörködtem a föltáruló szép panorámában és élveztem azokat az érzelmeket, a melyeket az bennem keltett. Észak felé beláttam a tarjáni, tolnai és héregi erdőket, meg-megnevezve magamban az egyes pontokat. Ott a messze távolban sötétlik a Peskő hatalmas sziklafala, a melynek egyik szakadásában lőttem az első rókámat, ezelőtt — harmincz évvel. Szemeim végig siklanak azon a feketéllő fatömegen s a villámgyors gondolatok odahelyeznek az egyes kiválóbb pontokra, a hozzájuk kötött emlékezetes események közé... De egyre tovább forog a kaleidoszkóp. Alig tűnik le ez a kedves látkép, már föltűnik helyette egy másik, egy még kedvesebb. A hatalmas Öregkovács ez, mely jön velem s nem is marad el tő-