Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Megfagyva

— 2o6 —• hótalan háztetőket. Bár csak pár napra volt még az újesztendő, mégis, talán, éppen a nagy hideg miatt, nem esett még hó; most azonban ólomsziníi nehéz felhők feküdték meg a hegyeket és minden jel arra mutatott, hogy az ismeretes bakonyi hózivatarok egyike van készülőben. Nem is kapott Zsuzsi senkit, a ki az orvosságért menni vállalkozott volna. Mindenki azt mondotta neki, hog}' majd holnap reggel. Ki menne el most ilyen időben ? A hegyeken át is jó két óra kell odáig; aztán most már régen elmúlt a dél; világossal már oda se lehetne érni, hát még visszajönni! Ilyen időben ! Valóságos istenkísértés lenne az. Sudár Imre pedig, a kire bizton számithatott volna, nem volt otthon; már napok óta künn volt a szénégetőn. — Istenem, mit tegyek ? — fohászkodott Zsuzsi. Azt mondta a Tamás tisztelendő ur, hogy ezt az orvosságot el ne hagyjam fogyni ... és most elfolyt mind . . . semmi sincs belőle . . . apámuram pedig a meghalásról beszél . . . elszaladok magam . . . arra megyek az Imre gunyhója felé . . . onnan beküldőm őt, én meg megvárom az orvosságot s addig vigyázok a szénboglyákra. S visszament haza, hogy ezt a szándékát apjának tudtára adja. Ez azonban aludt; a sok beszéd és a gondolataival járó nagy izgalom kimerítette. Bár ne aludt volna! . . . •— Annál jobb, — mondta magának Zsuzsi. — Átszaladok Kata nénémhez s megkérem, hog}' legyen itt, a mig visszajövök. S nem használt a tapasztalt szomszédasszony