Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

— 195 — — Hát kedves kis sógor, ilyen későn ?! —• igy fogad a gazda, nem éppen vendéglátó kedvben. Az udvarra ki van húzva a kocsi, szénával jól megrakva, befogásra teljesen készen. Csak most tűnik fel előttünk,, hogy azt idáig jövet más háromnégy ház udvarán is igy láttuk. Csakhamar hire szaladt a faluban, hogy Kutasi Kuth Lázárnak vendége érkezett s jöttek az emberek egymásután tudakozódni. Gazdánk nem győz suttogni a kérdezősködőkkel; világosan látjuk, hogy a suttogás miattunk van, reánk vonatkozik, de látjuk azt is, hogy az illetők megnyugtatva távoznak. Ugy látszik, hogy az egész csak a körül forgott, hogy hát Lázár ur most nem lesz-e akadályozva? — Nem barátom, ez nem akadály. Mikor már megettük a vacsorát, csak kirukkolt a sógor bácsi, hogy én csak pihenjem ki magamat, aludjam jól és álmodjam szépeket, de ő, nagyon sajnálja, kénytelen most már befogatni, mert el kell mennie a — vásárra. Az ám, csikót akar venni, meg az ökrök árát is meg akarja tudni. . . . A kocsi kigördült az udvarról s zörögtek a kocsik a szomszéd udvarokon is. — De sokan mennek ma innen a vásárra! — Nem oda mennek ám, bácsi! Édes apám se oda megy, meg a Csuthy keresztapám se, meg senki se, mert nincs is vásár. Puskázni mennek, szarvast lőni —• súgta nekem a kis cserfes Juczika, mikor édes anyja kiment a dolga után. — Hát sokan mentek ? — Ugy ám, nyolcz kocsival, s elszámlálta őket 13*