Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Harcz a fűszálért

— i8 — napkelte előtt, vagy napnyugta után — s ez a dolog csaknem kizárólagosan a nőkre nehezedik — éjjel pedig, a sötétség leple alatt, hazacsempészi — többnyire a férfi — hogy vele a zöldség után vágyódó kis kulitehénnek, vagy a sok reménységre jogosító tinópárnak a száraz takarmányát megkeverje és megszaporítsa. De jaj ám azoknak, a kiket e keserves munkájuk közben rajtakapnak az erdő őrei! Elkobozzák tőlük a fáradságosan gyűjtött füvet s őket magukat hozzá még pénzbirsággal is sújtják. Igaz, hogy néha-néha meg is kegyelmeznek egyik-másik asszonykának, de ez épp oly kevéssé változtatja meg az általános szabályt, mint az a nagyon is ismert körülmén)', hogy a falu Einum Rózsija egészen szabadon szedheti az uraság erdején a füvet is, éppen csak ugy, mint akár a gombát vagy az epret . . . * A völgyekről is eltakarodott már minden hó s a böjti szelek fölszikkasztották az utána maradt sarat is. Bekövetkezett a szántás-vetés ideje, a mikor az erős munkát végző jószág erősebb és több táplálékot igényel, hogy az igából, a hámból ki ne dűljön. A tavasz csókja nyomán uj élet keletkezett erdőn, mezőn egyaránt. A tömegekben visszaérkezett vándormadarak már párokban laknak együtt a kitatarozott régi vagy a most épített uj fészkekben; a galambok, a rigók, a babukák már ülik is az első költést, hogy a másodikkal meg ne késsenek; a himeik által kényurilag magukra hagyott szarvasés őztehenek már megválasztották azt a csendes