Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A tolvajpuskás

- 166 — Az erdőőrök minduntalan találtak ez erdő legrejtettebb helyein egy-egy esett vadat, mikor őket vagy a kutya finom szimatja, vagy a rothadó hus bűze arra rávezette. Veszélj'es vadorzók áldozatainak tekintette ezeket mindenki s szörnyűség volt csak elgondolni is, hogy hány darab vadat orozhattak el azok, a kik ennyit itthagytak! Mozgósittatott az egész személyzet; éjjel-nappal őrködött mindenki, közöttük maga az a bűnös is, eredmény nélkül. Azok a vadorzók talán megsejtettéka folytonoséber őrizetet, mert esett vadat találni többé nem lehetett... • * Az a fiatal ember magába szállt annyi ártatlan ember zaklatásának láttára s szenvedélyének első hevét, annak kielégítése által, lehütvén, újra szentnek tekintett ott minden szarvast és őzet egyaránt És nemsokára aztán ment onnan tovább s keresett magának olyan helyet, a hol nyíltan és szabadon elégíthette ki azt a szenvedélyt, mely egyidőre tolvajjá tette és képmutatóvá. A megtévedt lélek nagyot botlott, de saját erejénél fogva talpraállt újra és vezekelt egy hosszú életen át. A vadászat szenvedélye nemcsak a méltóságos urak kiváltsága; s ezért ott, a hol sok a vad és a hivatottaknak nem adatik alkalom annak a szenvedélynek nyilt kielégithetésére, sok az ilyen ideiglenes, sőt állandó tolvajpuskás is, a kikből aztán nem egyszer kerülnek ki a veszélyes vadorzók is.