Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A tolvajpuskás

— i6o — a melyet a puska ád s a mely megrészegít, ha az a gyilkos szerszám valaminek az életét kioltotta. Szegén}- szülői papnak szánták őt, hogy igazi gondtalan életet élhessen, hog}- legyen belőle püspök, a ki majdan az ő öregségüket is megaranyozza. De az a puska s a hozzánőtt öldöklési vág}-, vonzották és vitték őt be a hegyek közé, a hol gyéren elszórt kis falvacskákban gyér, szegény népség tanyáz, mely még csak tudomással se bir arról, de nem is törődik vele, hogy mi történik odakünn a „nagy világ "-ban. A férfiak fát vágnak és szenet égetnek; a nők sütnek, főznek, mosnak és szapulnak; a gyerekek pedig a barmokat legeltetik nyáron és illatos szénával etetik télen. így telnek el egyformán a napok, az évek és — az egész élet. boldogan, abban az elrejtett csendes kis fészekben is, a hová az a gondtalan ifjú az ő puskájával beköltözött s a hová csak az elvándorolt és ismét megtérő madarak viszik meg a külvilág hireit. * Erdész lett, hog}- vadász lehessen; makkot vetni, csemetét ültetni és fát vágatni vállalkozott, hogy mellette azt az őrületes öldöklési vágyat azzal a puskával kielégíthesse. Felkurjantani szeretett volna örömében, mikor a nagy uradalom, a melyhez a rengeteg legnagyobb része odatartozik, csakugyan felvette erdészeti gyakornoknak. Elénk képzeletében előre látta magát a hegytetőn vagya völgy ölén, a tisztás szélén vagy a csergedező patak partján, a mint szél alá kerülve meglopja a nemes vadnak a figyelmét, s fától fához lopózva