Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A lesipuskás

^^^HHUHIHMIHHHHMRMBHHHHI^H^B^BnB^nB^^^^HHnHmMiM — 153 — Pedig dehogy nincs; egy van még. Ez megmaradt és meg is fog maradni, a mig az ő életének mécsese még elpislog; az a rozsdaette puska ez, mely az ő várhegyi szőlejében jól el van rejtve minden hívatlan ember szeme elől. Régi hü társa ez neki, mely nem egy bújában-bajában volt vigasztalója és nem egy ártatlan örömének is okozója. És ezt is annak a boldog időnek köszönheti, a melyben a Cseresér alján legeltette az ökröket. Igaz, nem ezt a puskát szerezte ő ott, hanem igenis azt a nagy szeretetet, a melyben ezt a kedves jószágát mindenkor részeltette. * Az a Béres Jóska tudta a legszebben szóló füzfasipokat csinálni, de olyan jó bodzafapuskákat senki se tudott a faluban faragni, mint ő, a Bogár .Miska. Faragott olyat is nem egyet, a melylyel megtudta lőni is a lyukja előtt tótágast álló ürgét,, meg a bokor tetején csiripelő verebet. Mikor aztán legénysorba került, akkor már egy vőfélypisztolylyal járt el nemcsak a lakodalmakra, hanem a szőlőbe, meg a kukoriczaföldre is. Éveken át az a pisztoly volt az ő puskája és nem egy árva nyul esett el annak durranása alatt. Embernyi ember volt már, mikor a mostani puskájához jutott. Ezt is az Isten adta neki 48-ban. Egy menekülő horvát dobta el az erdőszélen, ő pedig megtalálta. Hogy viszszakerült-e a volt gazdája valamikor oda, a honnan jött, vagy pedig ez is ott veszett-e el, mint annyi más, a Dijászó sürü bokrai között ? senki se kérdezte, de az bizonyos, k