Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A koczapuskás

- I

48 agancs, hát lesz legalább szarvasbőr. A paplan, meg lesz az a paplan ! És Tamás czéloz, czéloz és — durr! Egy nagy füstfelhő és egy orditás, mely tanusitja, hogy ez a golyó legalább talált. A füst eloszlott s az a szerencsétlen állat ott kipiczkölődött az ut közepén. — Meg van. meg van! — kiáltozta Tamás örömében magán kivül. A lestársak csakhamar odaértek s ott találták Tamást, a mint azt a halállal vivódó állatot czirógatta. — Hisz ennek nincs szarva Tamás! Nem szabad ám most tehenet lőni — mondja az egyik. — De nekem . . . — Ha, ha, ha! Hiszen ez még csak nem is tehén. hanem — szamár! állítja a másik. — Micsoda ?! . . . kiáltott a megrémült Tamás, ki éppen akkor csodálkozott magában azon, hogy ennek a sutának milyen hosszú — a farka. — Hát bizony édes barátom — szólalt meg a gazda —• te most meglőtted az én becsületben megőszült „Betyár" szamaramat. — Ha, ha, ha! He, he, he! — harsogott az erdő abban az éjjeli csendben. Szegény Tamásban meghűlt a lélek s elállt a szó. Némán ment haza s ott is minden szó nélkül kereste föl szobáját. Másnap pedig, kora hajnalban, nesztelenül hagyta oda azt a tanyát, a hol ő oly édes ábrándokat szőtt és boldog két hetet töltött, de a hol az ő jókedvének örök sirját is megásták! A hajnali sötétségben lopva osont ki a nyitott kapun, s maga czepelte azt a kopott bőröndöt be