Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadászélet

j •miM si - 132 — — Hó kellene, hó! sopánkodtak azok, kik az előttük álló nagy hajtóvadászatot „igazán élvezni" óhajtották. És megjött ez is; az a szép, az a fehér hó ! Esett sürün és szakadatlanul s keletkezett belőle az a förgeteg, a melyben még a kutyát is szobába hívják azok a jó falusiak. A beköszöntött bóra átjárta még a viskókat is s a hol hozzáférhetett, hordta onnan a lisztté fagyott havat oda, a hol ugy is már sok volt és elsöpörte onnan, a hol nagyon is kellett volna. De megállt a förgeteg és megszűnt a havazás is azon a napon, a melyre az e . . . i hajtó vadászat ki volt tűzve. * A főerdész házánál nagy volt a sürgés-forgás, mert sok vendéget vártak a vadászatra. A fáradhatatlan háziasszony kora hajnal óta állt már talpon, intézkedvén, hogy azt a sok éhes vadászgyomrot künn is, benn is kielégíthesse. Fáradságának ne megszólás legyen a jutalma! •— Jó reggelt! Elhoztam a lányokat segítségnek, mert maga, lelkem, ugy se győzné a sok dolgot. A szomszéd gazdatisztné volt, ki azt akarta, hogy az a felvillanyozott férfisereg az ő magzatjain is legeltesse a szemét. Hadd lássák, hogy még más házánál is konyhakötény van előttük. Majd igy talán azt is mérlegeli egyik-másik, hogy ni, milyen derék gazdasszony válnék ezekből. Az ember nem tudhatja . . . hátha . . . ? Künn az udvaron az öreg Péter fogadta az utolsó intézkedéseket, a miket a főerdész tett.