Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Egy szalonkales

t) Egy szalonkales. A fénylő csillagok serege az égen, a ragyogó harmatcsöppök milliárdja a földön, a fűszálakkal játszó szellő, a pipiske, a tücsök meg az őszibogár a mezőn; az erdőn a lombkoronák titokzatos súgása, a bokrok rejtelmes mozgása, a napvilág elől bujkáló patak csevegése, a csalogány, a rigó, meg a pinty . . . Ezek és számtalan társaik, társaim nekem is, a természet összes csábjai, eldöntötték már gyermekkoromban az én későbbi sorsomat. Büvös-bájos varázsukkal odavonzottak magukhoz s odakötöttek el nem téphető selyemszálaikkal —• az erdőhöz, a melynek lombsátra alatt sokkal szabadabban lehet lélekzeni, mint bárhol a világon. S csalódtak azok nagyon, kik a végzet ez erős fonalait eltéphetni vélték. Nem ezek szakadtak el, á